| |
|
|
 |
|
|
| magyar építéstechnika |
 |
|
|
(Megjelent a
Magar
Építéstechnika 2004/2.számában)
AZ EU-FELÉ Tervezés
A szárazépítésről
A mai szakemberek által szárazépítésnek nevezett
technológia csak 40 éve létezik, talán ezért
is várat magára még mindig a fogalom magyarázata.
A szárazépítés kifejezésnek nincs pontos meghatározása,
gyakorlatilag az európai utalásokban is minden
megközelítés újabb és újabb magyarázatot kíván.
Az egyik definíció szerint a szárazépítés
olyan - részben vagy egészben előre gyártott
- anyagok helyszíni összeállítását jelenti,
amelyeknél a készülő szerkezet nem az építőanyag
helyszíni kiszáradása révén éri el végleges
szilárdságát, alakját, formáját. A fenti megfogalmazás
takarja ugyan a szárazépítés lényegét, mégis
túl tág határokat szab. Szükségtelenül vonatkoztatható
az előbbiek szerint a szárazépítés a kültéri,
szárazon rakott terméskő falakra, a tetőfedésekre
vagy akár a paneles építésmódra is. Kívánatos
tehát újabb magyarázattal szűkíteni a kört,
amely szerint a szárazépítésű szerkezetek
belső térben, fal, mennyezet vagy padló céljára,
esetleg azok kiegészítéseként készülő nem
teherhordó szerkezetek, amelyek elsődlegesen
egy könnyen szerelhető, egyszerűen kialakítható
vázrendszerre speciálisan kialakított rögzítőelemekkel
kisebb-nagyobb táblákból készülnek. A belső
térelhatárolóként való megjelölés újabb zavart
okozna, hiszen például a hő-, páratechnikai
vagy akusztikai meggondolásból készült, meglévő,
épített falak előtétfalai fizikai értelemben
valóban térelhatárolók, a szaknyelv mégis
más vonatkozásban használja e kifejezést.
A meghatározási kör már e fenti kettővel is
lényegesen leszűkült, mégis több olyan épületszerkezetre
vonatkoztatható, amely nem tartozik a szárazépítés
fogalmába. Ilyenek például a lambériák, nagyelemes
válaszfalak, stukkók, falborítások. Logikusnak
tűnne, hogy a további meghatározás anyaguk
szerint is vizsgálja az épületszerkezeteket,
ilyen módon közelebb kerülve a szárazépítés
valódi fogalomköréhez. Az építőanyag milyensége
alapján történő újabb meghatározás azonban
inkább bonyolítaná a definíciót: első látásra
ki kellene szűrni a "természetes"
anyagokat. Szárazépítési technika azonban
készülhet favázra is, és az egyre inkább -
feltehetőleg német területről - elterjedő
természetes növényi alapanyagokat is felhasználó
gipszlapok úgyszintén átesnének a rostán.
Marad tehát a beépítő mester szakmájára való
utalás, vagyis a szárazépítésű szerkezetek
fogalomkörébe nem tartoznak azon épületszerkezetek,
amelyek hagyományosan épületasztalos, valamint
épületlakatos szakmunkáknak tekinthetőek.
Csökkenthető építési költségek
|
 |
 |
 |
Más építőipari
kézi munkákkal ellentétben a "szárazépítés"
nemcsakmagára a szerkezetre, hanem illesztésekre,
eljárásokra, továbbá az építés menetére is
utal. Alkalmazásának legfőbb erényeiként a
gyors, flexibilis építést, a költségtakarékosságot
és a funkcionalitást, valamint a tervezési,
kialakítási lehetőségek sokrétűségét szokás
emlegetni. A költségtakarékosság tisztán rövid
távú kivitelezésiszempontból általában erősen
vitatható (lásd: 1. és 2. táblázat), a szerkezet
tervezett élettartamával, valamint az építési
időből eredő, az épület bérbeadhatóságából
származó tényezőkkel módosítva pedig (gipszkarton
fal élettartama: 35-60, azaz átlagosan 50
év, míg egy hagyományos téglafal esetében
80-150, vagyis átlagosan 100 év) még inkább
megkérdőjelezhető. A fent említett adatok
kizárólag a válaszfalakra vonatkoznak. Az
épület teljes szerkezetét tekintve nyilvánvaló
költségmegtakarítást jelent a szerkezeti födém
tulajdonságainak megválasztásakor a könynyebb,
szerelt válaszfal. Szintén figyelembe kell
venni a későbbi - elsődlegesen épületgépészeti
- szerelőmunkák kivitelezési költségét, amely
már csak az utólagos munkákra gondolva is,
jelentősen eltérő értékeket adhat szerelt,
illetve hagyományos téglafalnál. Sok esetben
éppen a könnyű, szerelt jellegből adódó mobilitás
miatt mégis a szárazépítés kerül előnyösebb
helyzetbe a költségek szempontjából. Fontos
tényező az anyagok visszanyerhetőségének kérdése
is. Alaposabb mérlegelésnek kell megelőznie,
tehát a szárazépítés melletti voksot. A fentiek
alapján, Magyarországon szinte kizárólag irodaházaknál,
üzletházaknál lenne létjogosultságuk a szerelt
szerkezeteknek. Nem kerültek még sorra azonban
azok az előnyök, amelyek bármilyen más, például
lakóépületek esetén is a szárazépítést indokolhatják:
a tiszta és - megfelelő szervezettségnél -
igen gyors építésmód, az átépíthetőség, valamint
a fokozott épületgépészeti igény.
Alkalmazási lehetőségek
Tervezői szempontból a szárazépítés megítélése
igen eltérő. Egyes tervezők az álmennyezetek,
álpadlók és álfalak alkalmazását idegennek,
művi dolognak ítélik. Nagy valószínűséggel
e meggondolást Magyarországon, a nyolcvanas
évek végétől tömegesen készített, túllépcsőztetett
és indokolatlan számú süllyesztett lámpával
teletűzdelt álmennyezet-világ előzte meg.
A mohón startoló ?esztétikum? rossz szájíze
mellett meg kell említeni a szárazépítésű
szerkezetek sajátosságaiból adódó egyéni meggyőződéseket
is. A szárazépítés tábláinak vastagságából,
súlyából és anyagából származó tulajdonságok
egyes emberekben különösen kellemetlen érzetet
keltenek. Ez a nemrégiben elkészült vizsgálatok
szerint, a táblák megszokottól eltérő tapintásából,
valamint ? főként falaknál ? az esetlegesen
ütköző tárgyak sajátos hanghatásából adódik,
de magyarázható a hagyományos és a szárazépítésű
szerkezetek eltérő súlyérzetével, hőleadási
tulajdonságaival is. Újabban a kellemetlen
közérzetet a tapétákban és gipszkartonokban
előszeretettel megtelepedő penészgomba, a
Stachybotrys chartarum jelenlétével indokolják,
amelynek egészségkárosító hatását az Amerikai
Egyesült Államokban és Svédországban részletesen
vizsgálták. A mára már hagyományosnak nevezhető
beépítési módozatokról a Magyarországon jelen
lévő, szárazépítési rendszereket gyártó cégek
tervezési segédletei részletes adatokkal szolgálnak.
Mint minden tervezési és építésvezetési munkánál,
itt is elengedhetetlen, hogy a tervező, csakúgy,
mint az építésvezető, tisztában legyen az
alkalmazott rendszer tulajdonságaival, és
azt kreatívan tudja alkalmazni, továbbgondolni.
Különösen igaz ez a szárazépítés területére,
hiszen a napjainkban alkalmazott eljárás ismerete
- újszerűsége révén - nem tudott generációról
generációra öröklődni a mesterek között. A
tervezés és kivitelezés során adódhatnak olyan
szokványostól eltérő feladatok, amelyeket
a több száz éves hagyományos építésmódnak
köszönhetően már megoldottnak tekinthetünk,
a szárazépítési rendszereknél azonban részletes
tervezői megoldás szükséges.
Álmennyezetek
A szárazépítésű álmennyezetek tervezésénél
az első feladat az álmenynyezet alsó síkjának
meghatározása. Itt a tervező az álmennyezet
szereléséhez, gépészeti berendezések elhelyezéséhez
szükséges távolságok betartásával az adott
helyiséghez kapcsolódó nyílászárók szemöldökmagasságát
is figyelembe veszi. Különösen átépítések,
felújítások során fordulhat elő, hogy a fenti
igényeknek nem lehet együttesen megfelelni.
Ilyenkor megoldást jelenthet egy utólag beépített,
rejtett karnis vagy az álmennyezet felléptetése.
Szinte megoldhatatlannak tűnő probléma a szemöldök
nélküli, a mennyezet alsó síkjáig érő ablakok
és az álmennyezet csatlakozásának kialakítása.
Az épület jellegétől, a belső tér hangulatától
függően egyedi megoldást jelenthet egy könnyen
hajlítható, áttetsző vagy perforált lemez
beépítése, amely akár a mesterséges világítás
egy sávját is jelentheti. Mivel a helyiségben
nappal valószínűleg ebből az irányból (is)
érkezik fény, a mesterséges megvilágítás követheti
a napközben megszokott vonalakat. Az álmennyezet
konszignációs terveinek elkészítésekor minden
esetben a szakági tervezőkkel való egyeztetés
szükséges. Ismerni kell az alkalmazni kívánt
elektromos berendezések (mesterséges fényforrások,
klíma-berendezések, hangszórók, sprinklerek
stb.) helyét, típusát, méretét
és beépítési paramétereit.
Falak
A szárazépítésű falaknál a szokásostól eltérő
geometriai formák sajátos megoldásokat kívánnak.
Az íves falakban elhelyezett nyílászárók egyedi
asztalosmunkát igényelnek. Amenynyiben a készülő
fal a megszokott sík vagy merőleges felülettől
eltér, úgy célszerű a nyílászáró-konszignációban
az eltérés mértékét is jelezni. A tervezett
ív méretétől függően kisebb bevágások, sliccek,
falfülkék az esetek nagy részében akár síkfelületekkel
közelítve is gond nélkül készíthetők, az ajtó
szélessége azonban meghaladja ezt a méretet.
Gipszkarton falak építésénél az úgynevezett
térben álló, vagyis a mennyezeti födémhez
nem csatlakozó térelválasztó elemek tervezése
és kivitelezése speciális vázszerkezetet igényel.
Hazánkban elsősorban méretezett fa (fenyő),
illetve acél vázra készülnek ilyen megoldások:
a szerkezet hagyományos profiljaival kombinált
öszvérkialakítással vagy azok nélkül, kizárólag
teherhordó váz felhasználásával. Szerelt,
akár íves gipszkarton falakban rejtett tolóajtók
elhelyezése alsó, felső és kettős sínpárral,
ajtómérettől és kialakítástól függően 17-
18 centiméteres, viszonylag kis falvastagsággal
is megoldható. Felső sín alkalmazásakor azonban
szükség lehet egy beépített, masszív, teherhordó
váz elemre. Amennyiben a tolóajtóval határolt
helyiségek között fokozott hang- vagy hőszigetelési
követelmény áll fenn, úgy érdemes a szigetelőanyag
és az ajtólap közé egy köztes síkfelületet,
például farostlemezt beiktatni. A szokványostól
eltérő, de viszonylag gyakran előforduló feladatok
közé tartozik a gipszkarton fal és a hagyományos
építési módoknál már megszokott elemek összeépítése.
Különös tervezői dilemma ez, hiszen a hangulatukban
megférő anyagok adott esetben teljesen eltérő
szerkezeti megoldást igényelnek. Jellegzetes
példa erre a szerelt szerkezet és az üvegtégla
társítása. A beépítésre szánt üvegtégla felület
méretétől, valamint a várható igénybevételtől
függően a gipszkarton falban elkészített nyílásba
hagyományos módon is elhelyezhető egy-két
elem, nagyobb felületek esetében azonban a
szerelt fal vázával egy időben készülő teherbíró,
akár a soronkénti huzalozást is rögzíteni
tudó szerkezet szükséges. Ekkor természetesen
a huzalozott fal előbb készül el, mint ahogy
a burkolólapok elhelyezése történne.
Végül a kellemetlen felületérzet és hanghatás
egyedi felületkezeléssel is elkerülhető, jól
megválasztott speciális festékkel és ragasztóanyaggal
- a hagyományos téglaépítményeknél megszokott
módon - gipszlapokon is alkalmazható. A fenti
megoldásokhoz hasonlók nap mint nap előfordulnak.
Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen
mestereink megszokták már, hogy sok esetben,
a fizikai eszközök hiányában új módszereket
kell alkalmazniuk. Az újítások pedig olyan
fejlesztési igényekkel járnak, amelyek a szárazépítés
jövőjét vetíthetik előre.
Szöveg: Edelmann Dóra
Fotók: Hajdu Balázs |
|
|
|
|
|
